– Jó reggelt! – Vivian hangos köszönéssel igyekezett leplezni bizonytalanságát.

Az nagykörúttól alíg egy saroknyira lévő antikvárium egy idegen világot jelentett számára. Nem pusztán azért, mert ez a környék inkább Eszter lakásához van közel, mint a saját eddigi otthonához, hanem azért is, mert nem sok tapasztalata volt hasonló antikváriumokkal. Inkább műszaki témájú könyveket vásárolt, s modern lányként rengeteg e-könyvet. Az itteni kínálat viszont a misztikum minden formáját igyekezett felölelni, az ezotériától, számos középkori művön át a fantasy irodalomig. Még szerepjátékokhoz tartozó szabálykönyvek is akadtak.

Vivian pedig ezek iránt nem igazán érdeklődött. Legalábbis eddig. Az utóbbi időben viszont jó oka volt a kíváncsiságra. Először félig pihenés képpen, félig poénból vegyíteni próbálta a meditációt a „mit tenne egy szerepjáték karakter a helyemben” mikor egy ügyön túl sokat agyalt és új nézőpontra volt szüksége. Az eredmény? Pontosan megálmodott előre egy eseményt, egy lakást ahol még soha sem járt. Eleinte határozottan furcsa volt. Később a tudatalattijára fogta az egészet. Az eseményt ő maga tervezte el, s túl sokszor segített egy bűnügyi hírszerző ismerősnek, hogy el tudjon képzeln egy az ORFK által összerakott lakást. Az is lehet, hogy a lakásról már látott fotókat, a fotografikus memóriájának hála emlékezhetett a képhez anélkül is, hogy lenne azt mihez kötnie.

Tegnap viszont Eszter lakásában egy kiégő izzó leverte az automatát. Vivian még nem ismerte a lakást, nemrég költözött oda a barátnőjéhez. Nem vvolt kedve botorkálni a sötét fürdőszobában, a telefonja, a zseblámpa app viszont a biztonságos távolságon kívül volt. Eleinte bosszankodott magában. Aztán visszaemlékezett a meditációra. Nem tudta, hogy lehetnek a biztosítékok, a sötétben nem volt kedve botorkálni, viszont a meditációra visszaemlékezve úgy döntött valami hasonló felvidítaná. A meditációt ezúttal valami fantasy filmben látott varázsigével is keverte. Legnagyobb meglepetésre a fürdőszobában vagy 5 illatgyertya is meggyulladt. Négyet elfújt, az ötödik fényénél megkereste a telefonját, s onnan már a zseblámpa appra, és a többi áramkörön lévő lámpára is támaszkodhatott.

A pillanatnyi kényelem ára nem más volt, mint a felismerés, hogy ismét valami megmagyarázhatatlan történt a környékén. S nem az volt a cool, hogy ő egyszer meg tudott gyújtani pár gyertyát. Megismételni nem sikerült. Viszont, ha neki sikerült valami megmagyarázhatatlant tenni, akkor más többre is képes lehet. Ő pedig nem csak ismételni nem tudott, de fogalma sem volt más mire lehet képes. De emlékezett a környéken lévő kis antikváriumra. Elég ok volt ez ahhoz, hogy reggel az első útja ide vezessen. 

A köszönését viszont nem viszonozták. Az üzlet tulajdonosa sem erre, sem az ajtó nyitást jelző csipogásra nem figyelt fel. Az aprócska bolt a rengeteg polc miatt rendkívül zsúfoltnak hatott. A zsúfoltság, a szag, a félhomály ugyan sokat tett hozzá a hangulathoz, de megnehezítette, hogy bárki is komolyabban beleolvasson egy könyvbe, mielőtt megvásárolta volna. S mivel a könyvek sorrendje a polcokon csak a tulajdonos számára lehetett talán logikus, így egy-egy megfelelő könyvet megtalálni szinte reménytelennek tűnt.

Vivian beljebb lépett. A mesebeli gonosz boszorkára emlékeztető ábrázatú tulajdonos pedig felkapta a fejét.

– Reggelt! – Köszöntötte a vevőjelöltet.

– Megbocsáss kisasszony, de nem tűnsz az okkult, a misztikum szakértőjének. Ha jól gondolom valami szokatlan tapasztalatra keresel magyarázatot az itt fellelhető könyvekben. Ha elmeséled a tapasztalataidat, talán ajánlhatok egy megfelelő könyvet.

Vivian összefoglalta mindkét történetét. A vén boszorkány a polcokhoz lépett. Egy nagyobb, keménykötésű könyvet vett le a polcról. A zöld borítót elől egy pentagramma díszítette. 

– Jósálom, tűzgyújtás, boszorkányság. – Vetette oda Vivian felé, átnyújtva a vaskos könyvet.

– De hiszen ez egy szerepjáték szabálykönyve. Ez legfeljebb akkor lenne igaz, ha a varázslat onnan eredne, hogy valaki kilépett a játék világából.

– Honnan tudod, hogy nem így van? – Válaszolt Vivian felvetésére az öregasszony.

Vivian sejtette, mást nem kap. S mivel konkrétabb igényekkel még vissza tervezett jönni úgy döntött, nem sérti meg az hely tulajdonosát. Megvette a könyvet. Beleolvasott. A jósálom sem azt csinálja, amire ő emlékezett, s a tűzgyújtásnál is kevesebb dolog stimmelt, mint amennyi nem. Nem tűnt hasznosnak a könyv, bár azt el kellett ismerni, a tapasztalataihoz hasonló hatás volt benne, ő nő volt, mint az ottani boszorkányok. S mivel fiatal volt, az öregasszony azokhoz hasonlóan szépnek is láthatta. S a könyven szereplő varázstudók sem használtak pálcát vagy porokat a varázsláshoz. Nem volt bonyoult és hosszú rituáléra sem szükség. 

Sokan mondták Vivian világa a számok világa. És ebben talán igazuk is volt. De sok más rendszert átlátott. Felidézte a bolt képét. Hogy melyik sorban keresett a tulajdonos azt jelezte, hogy ő sem ingát, sem kristálygömböt nem használt. A sorok elejétől a végéig a nők mágiájától, a mindkét nem tudásával foglakozó könyveken át, a férfiak varázshatalmát említő művekig terjedt a választék. Felülről lefelé haladva a jóslástól, a rontásokon és sok máson át el lehetett jutni az elemi mágiáig, számmisztikáig. A tapasztalatlansága, a játékhoz kötődése és sok minden segíthetett leszűkíteni a keresést egyetlen könyvre.

„Honnan tudod, hogy nem így van?” emlékezett vissza Vivian az öregasszony kérdésére. Sehonnan. Azt pedig, hogy nem reprodukálható a mágia okozhatja az is, hogy valóban máshonnan jön. Ha pedig a könyv nem isarról szól, amit Vivian tapasztalt, az amit tapasztalt más világból eredhet, mégis valaki végig próbálta gondolni, mire lehet képes a hasonló mágia. Ez pedig megválaszolta Vivian legfontosabb kérdését.

... Ha a varázshatalom mögött nem jó vagy gonosz erők vannak, csak más világok varázstudói, emberei, akkor ők is sokfélék, sokféle értékrendet képviseljenek. S ki tudja mire képesek? Ez a fajta ismeretlen, még akár a gonosznál is veszélyesebbnek hangzott. És, ha neki van némi tehetsége ehhez a varázslósdihoz, megérezheti a használható energiáját, akkor ebből könnyen lehet sok olyan eset, ahol nem ő választ ki egy-egy érdekes ügyet, hanem az ügy választja ki őt. Vivian számára ez cseppet sem volt vonzó lehetőség. 

A történet főszereplőjét hamarosan több másik történetből is megismerheted. Ezek egy része teljesen hétköznapi lesz, más részében viszont előfordul majd némi misztikus elem.