Első forduló - Gorviki szépség - Koncepció - Július 22 hétfő

[i:xi5494rk]Senkib?l sem lesz ok nélkül kalandozó. Nekem is jó okom van rá. Keresek egy n?t... Vagy egy elf szukát, ahogy otthon, Gorvikban mondanák. Hogy tisztes Gorviki úrin?ként mit is csinálnék azzal az elffel ha egyszer elkapnám? Jó kérdés. De ahhoz, hogy megértsd mit csinálnék vele, azt is meg kell értened miért csinálnám, és hogy hogyan is lettem úgymond kalandozó. Sok tisztes Pyarroni "kalandozó kórról" beszél, én pedig csak higgadt tudok maradni a veszélyes helyzetekben, de mint oly sokan mások, ett?l én is kicsit keresem a veszélyt. Azt mondják nem tisztelem az életet, sem a magamét, sem másét. Ha nem tisztelném, nem élnék már. És nem élnének az áldozataim sem. De régen megtanultam: Ha egy áldozatod nem él, már nem látod többet az arcán a szenvedést, nem látod az akaratlanul is felidézett fájdalmas emlékek hatását. Nem látod milyen az amikor már elmesélte valakinek, hogy ki vagy de mégis kezeid közé kapod a megvédeni kívánt barátn?jét.

Fiatal serdületlen leány létemre egy hóhér mellet segédkeztem. Egy olyan faluban ahol a pórnép egyetlen valamire való szórakozását jelentették a kivégzések, a kínzások, és sok más büntetés. Szépség, kegyetlenség, szórakoztatás. Sokak szerint ebben volt tehetségem, és igazi m?vész, poéta vagyok ezen a területen. Mások szerint egy vonzó és veszélyes szuka. Megint mások azt találgatják, tudásom párosul-e mágikus tehetséggel. Ha pedig egy-egy csepp vért látnak az ajkaimon, vajon csak azért ízleltem meg, mert a vér ízében az áldozat minden érzése, fájdalma, vagy más okom is van rá. Azt, hogy nem vagyok vámpír mindenhol tudják. Ahol pedig a Pyarroniak inkvizítorai is figyel? szemekkel vadásznak minden gyanúsra tudják... Hóhér vagyok. És a kivégzések, és sok büntetés mindenhol szórakoztatja a jó népet. Vagy ha nem is a szórakoztatás a fontos, hát a visszatartó er?, az üzenet.

Elismert hóhér vagyok, egyfel?l mivel ez is egy szakma, és a céh mesterré avatott. Másfel?l a céhnek vannak kapcsolatai, így akár Pyarron is megfelel? levéllel igazolja a hóhéri funkciómat. A szolgálataimért jó pénzt fizetnek. Még akár a tisztes pyarroni városok is. Hogy miért? Mert ahol a legjobb lovagjuk is vakon keresné a bosszú célpontját, ott én képes vagyok megtalálni és szakszer?en megbüntetni a b?nöst. És nem csak az emberek vallatása, de a tárgyak és egyéb nyomok, jelek megértése is az er?sségeim közé tartozik. Az "aljas gorviki szukából" pedig megbecsült szakember lesz egy komoly erioni céh ajánlásával. Igen, ezek a nyomozgatások jelentik azokat a kalandokat amikben igazán otthon vagyok.

De hogyan kerültem ehhez a céhhez?

Mondjuk úgy egyenesen a rabszolgapiacról, ahova egy elhibázott akcióm után kerültem. Volt mesterem és a családom is elárult egy apró, ártatlannak látszó hiba után. Persze nem egy komoly céh vett meg onnan... Hanem egy ismeretlen fizetett értem. És mikor a megbízására eljárók megvettek majd szabadon engedtek pár dolgot egyértelm?vé tett egy levél. A szabadon bocsájtásom feltételein kívül is. Sem egy rabszolga, sem egy szökött rabszolga nem ura az életének, így nem is tud kiemelkedni, sok ember számára ez a halálnál is rosszabb. Mert az élete lényege veszik el. De valaki akkor is kaphat új életet, új lehet?séget, ha az el?z? életét, a tudását, a benne rejl? lehet?ségeket nem pusztítják el. Meggy?z?en fogalmazott. Volt benne sok igazság, és ha t?le kaptam új életet, az kicsit olyanná tette ?t, mintha anyám vagy atyám lett volna. A gond csak az, hogy akkor még nem ismertem.

De választhattam, vagy csak próbálom mutatni a képességeim, kétes rangot, címet, érdemeket szerezve velük, míg el?bb vagy utóbb visszakerülök a piacra, vagy megpróbálok fejl?dni. Fejl?dni, tökéletesedni a legtöbbet kihozni a tehetségb?l amit Ranagol adott. Ez esetben, ha Kránnak nem szégyen Pyarronnal együtt dolgozni, én sem nézhetem le az idegenek, elismert céhnél kell mesterré lennem, ki is kell szolgálnom némi id?t az általuk mondott helyeken még akkor is, ha a képzésem költségeit ki is fizeti a megment?m. Egy titokzatos alak akir?l azt sem tudtam, hogy n? vagy férfi. Ma már tudom, hogy n?. Igen, a hegyes füleir?l is tudok. De azt is tudom, hogy mindett?l függetlenül kiemelkedett, tiszteletet érdemel. És mivel ezt az új, kiemelkedettséghez vezet? hasznosabb életemet neki köszönhetem, bizony családtagnak, anyámnak tekintem. Nos akkor mennyit is számítanak azok a hegyes fülek?

Mégsem tudom, hogy az els? ölelés után mihez kezdenék, ha utol érném. Csalódni biztosan nem csalódnék benne. De a törvényes kivégzés, a jogos büntetés, a vallatás és a nyomozás mellett azt is említette, azokat is fájdalomhoz szoktathatom akiknek szüksége van erre. Miután leírtad, minden tehetség lehet a kiemelkedettség formája, mindenben lehet tökéletesedni, majd még jobban tökéletesedni így [/i:xi5494rk][i:xi5494rk]kellett tennem magamnak is.
Miután megírtad a kiemelkedettebb azért születik újjá jobb helyzetben, mert maga tette jobbá a világot, és így érthet? az, ha mindenféle helyzetben újjá születünk hogy lehet jobb mégis az... Miután megírtad, hogy kiemelkedettként így is használhatom a tehetségem helyes büntetésre, igazságra, vagy akár arra, hogy mások fejl?djenek... Tudom azt, hogy az igazságos büntetéshez így nem feltétlenül kell ölni, és egy túlél? akinek tehetsége, tudása, lehet?sége nem vész el, viszont a fájdalmas emlékeivel sokakat tart vissza attól, hogy hasonló hibákat kövessenek el, ez pedig fontos ajándék. Igyekeztem a legjobb hóhér lenni. A fájdalom m?vészetében, megfigyelésben, nyomozásban egyaránt. Mert ez is kiemelkedettség. Bízom benne, hogy nem kell, hogy téged szoktassalak fájdalomhoz, kedves második anyám. Nem azért, mert ne tudnék mit kezdeni a törékeny testeddel. Hanem mert nem szívesen látnálak szenvedni. Én pedig a legjobb akarok lenni a te tiszteletedre és Ranagol dics?ségére.

A legjobb, de független, mint a többi kalandozó. Dolgozok Pyarronnak, dolgozok Gorviknak. Dolgozom Északnak és dolgozom Délnek. De els? sorban a kiemelkedetthez méltó jó célok érdekében annak, aki ezt meg is fizeti.

Miel?tt elindulhatok tovább e fontos küldetésemre, még van némi munkám. Egy Uwel lovag akivel még a céh által kiküldve ismerkedtem meg önálló mesterként és kalandozóként is számít a szolgálataimra, és két kivégzend? toroni leányzót bízott a gondjaimra. A város ahol a két Orwellát imádó szuka tevékenykedett elrettent?en kegyetlen és nyilvános kivégzést akart. ?k meg csak mosolyogtak. Szerintük nincs az a "pyarronbérenc hóhér" aki képes lenne ?ket csak egy kicsit is megzavarni, hiszen Toronban megannyi perverz mód kegyetlen dologba mentek bele önként és dalolva. Nos majd meglátjuk hány percembe telik arcukra fagyasztani a mosolyt. Mondtam már, hogy élvezem a kemény helyzeteket, nehéz kihívásokat?
[/i:xi5494rk]
Pontozásnál különös súllyal esik latba a felszerelés. A hölgy lehet ember vagy wier, tartozhat sok kasztba, oka van sok embernek (akár az inkvizíciónak is) elviselni. Ha már a kínzás képzettség kapcsán említett dolog, hogy a jó hóhér keresett, hát feltettem a kérdést, lehet-e egy jó hóhérból kalandozó. Kérlek a felszerelésnél tüntesd fel szerinted melyik eszközt mennyire kedveli.

Egy kép munka el?tt...
[ATTACH=CONFIG]524[/ATTACH]
"A Hóhér szakma els? szabálya, hogy amíg a mesterasszony, vagy helyesebben mester kisasszony nem végez a fogollyal, addig az engedélye nélkül senki sem nyúlhat hozzá. Még te sem..."
[ATTACH=CONFIG]523[/ATTACH]

[ATTACH=CONFIG]525[/ATTACH][align=center:fg72hv0j][i:fg72hv0j]"Még meg sem bököm, csak hozzáérek, és már ordít" [/i:fg72hv0j][/align:fg72hv0j]