- Ez az! Erről beszélek! Köszönöm!- tárja szét most először lelkes arcot öltve a karját JD irányába. - Gyerekek, ezt teszi a több diploma! Azért... - teszi hozzá féloldalas vigyorral. - ...tudjuk mi, hogy jedi is vagy. Titokban.
A fejtegetés hátralevő részére is élénken bólogat, a szarkazmustól narancssárga benyögésre rekedtesen felhorkan.
- Epedve várom a napot, amikor a bandát átkereszteljük Walker Utcai Gourmandokra. Világszenzáció lenne.
Egy darabig csöndben hallgatja az ezt követi vitát a szocadeptus és a domina között, vakargatja a füle tövét, ide-oda vándorol a tekintete, mintha teniszmeccset nézne. Végül csak beleugat, lusta és pimasz tónusban, ahogy nem szégyelli.
- Bocs, cicám, de a kölyöknek kivételesen több igazsága van szerintem. - bök mutatóujjal az említett felé, miközben megvillant egy újabb görbe mosolyt. - Nem abban, hogy informatikus, de... Nem érdekes. A lényeg, hogy a régi cucc, az nem azért drága, mert régi. Azért, mert annak látszik. Azt a félmilkós ágyat Fidó se hugyozná körbe eredetiségi bizonyítvány nélkül... Ha viszont én veszek fillérekért egy öreg puskát, kerítek egy jó hamisítót és végül eladom mint Kurt Cobain utolsó furulyáját, akkor keresek egy halom pénzt. Nem egy istenverte lakberendezői díjra fogunk hajtani... Legalábbis nem most, nem itt és biztosan nem velem. - fintorog. - Nem kell nekünk semmiféle menő cuccot eredetiben megvenni, ha nem muszáj. Abban a korban élünk, amiben le lehet tölteni egy Cadillacet, a pokolba is. Kurvákat talán nem, bár fene tudja... De azt, ami nekünk kell, mindenképpen. Nem mondom, hogy ne vegyünk semmit, de akkor visszakanyarodtunk az ügyvédek, macskák és szexmunkások luxuskiadásaihoz, és a végén az egész pont ugyanúgy fog kinézni. Eh?

Read More...